Már 2015-ben is sokan kérdeztétek, hogy hogyan tudnátok a fotózás területén fejlődni. Akkoriban írtam is egy rövid posztot a facebook-on arról, hogy én hogyan képzelem el a “teljesen kezdő” szintről való felfejlődést.

Most a napokban ismét sok megkeresést kaptam ebben a témában, úgyhogy úgy döntöttem, hogy néhány blogban összeszedem az alapokat.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek a blogok azoknak a fényképezőgép tulajdonosoknak szólnak, akik most ismerkednek a fotózás rejtelmeivel.

Kezdjük első lépésként az egyik legfontosabb dologgal :

FELEJTSD EL AZ AUTO MÓDOT !!!

Miért ? Azért mert amíg automata módban fotózol, addig sosem lesz olyan a fényképed, amilyent TE szeretnél, hanem mindig csak olyan, amilyet a fényképezőgéped szeretne.

Ahhoz, hogy ki tudjunk szabadulni az automata mód börtönéből, nézzünk át először három dolgot :
– a rekeszértéket
– a zársebességet
– és az érzékenységet (ISO)

A rekeszérték azt mondja meg, hogy az objektív végén lévő rekesz mennyire van nyitva, vagyis adott idő alatt mekkora felületen tud a fény áthaladni.
A lenti ábrán jól látszik, hogy itt egy fordított arányosságról van szó, tehát minél kisebb a rekeszérték jelzőszáma, annál jobban van nyitva a rekesz.

A zársebesség pedig azt határozza meg, hogy mennyi ideig van nyitva a redőny a fényképezőgép szenzora előtt, magyarul mennyi ideje van a fénynek bejutni a fényképezőgép szenzorához. Ez lehet 1/4000 mp vagy akár több másodperc is.

Az érzékenység az analóg gépek korában a film érzékenységét mutatta, amire többféle szabvány volt használatban (ISO, DIN, stb…)
Míg az analóg gépeknél a film érzékenységet csak a film cseréjével lehetett szabályozni, addig a digitális fényképezőgépeknél erre külön gomb van. Az ISO megmaradt az analóg korszakból, így ha a fényképezőgéped egyik gombjára az van írva, hogy ISO, akkor azzal állítod a szenzor érzékenységét.
Ha van elég fény akkor ezt célszerű minél alacsonyabban tartani (ISO 100), mert nagy érzékenységnél a kép elkezd zajosodni, hangyásodni.

A rekeszérték-zársebesség-érzékenység kombó a fotózás édeshármasa, akik mindig együtt járnak mindenhova.

Akkor lássuk tehát milyen alternatíváid vannak az AUTO mód helyett, valamint vegyük sorra, hogy egyáltalán mi mit jelent a fényképezőgép bizgentyűjén, amit sokkal szakszerűbben hívhatunk akár módválasztó tárcsának is.

NIKON módválasztó tárcsa

CANON módválasztó tárcsa

Jól látszik, hogy bár a különböző gyártók tárcsái között ugyan vannak eltérések, de alapvetően az alábbiakat tartalmazzák :

Van egy zöld AUTO mód, amit épp igyekszünk elfelejteni. Itt minden értéket a fényképezőgép állít be magának, ha úgy gondolja, hogy kell, akkor használja a beépített vakut is.

Van egy áthúzott villám, ami ugyanúgy AUTO mód, mint a zöld és ugyanúgy minden értéket a fényképezőgép állít be magának, DE nem használja a vakut.

Aztán vannak különböző figurák, mint pl. a Mary Poppins kinézetű kalapos hölgy, a futó ember, sőt rárakták még a jelem az oviból is…de, igen…tulipán voltam, tedd magad túl rajta. 😉🌹

Ezek a jelek különböző témákhoz előre definiált beállításokat takarnak. A kalapos hölgy a portréhoz, a tulipán a makrókhoz, a futó ember a sportokhoz valamint mozgó dolgokhoz, a fekete-fehér EKG-görbe a tájképfotózáshoz tartalmaz beállításokat.
Tök jók meg minden, és biztosan nem hülyeség egyik-másik ilyen előredefiniált beállítás, de mint mondtam, nem olyan fényképre hajtunk amilyet a gép akar, hanem olyanra amilyet mi szeretnénk. Szóval ne pazarold ezekre feleslegesen az idődet, inkább olvass tovább…

P – ez a programautomatikát jelöli. Erre a gombra a gyakorlottabb fotósok a legkülönfélébb jelzőket szokták aggatni, mint pl. Primitív-mód, stb… mégis azt hiszem egy angol videóban láttam a legjobb meghatározását, miszerint ez a “Pussy-mode”. Kár is több szó róla. Ugyanaz mint az AUTO mód, csak tudsz görgetni az ekvivalens beállítások között. Felejtsd el mihamarabb. Egyáltalán…kár is hozzányúlni.

S vagy Tv – nnna ez már érdekesebb. Ez a zársebesség-választásos mód (Nikonnál S mint Shutter priority, Canonnál Tv mint Time value)
Itt te állítod be, hogy a fényképezőgép milyen zársebességgel lőjön, és ő majd szépen hozzáigazítja az ehhez a sebességhez szükséges rekeszértéket. Ezt a módot én speciel az esetek kb. 2-5%-ában használom vagy legalábbis nagyon ritkán. Akkor van rá igazán szükség, amikor valami olyat fotózol ami gyorsan mozog.
Pl. táncosok, vagy madarak vagy esetleg valami sportesemény. Beállítod, hogy mondjuk 1/2000 -ed másodperc legyen a záridő és így a repülő madár szárnycsapása nem mosódik el a képen.

A vagy Av – jómagam az esetek döntő többségében ezt a módot használom. Ez a rekeszérték előválasztásos mód. (Aperture priority vagy Aperture value).
Ezzel azt állítjuk be, hogy mekkora legyen a rekesznyílás és a gép a zársebességet hozzáigazítja az általunk kiválasztott értékhez.

Egy portrénál pl. tudom, hogy a jó háttér elmosáshoz valahol F/1.8 és F/4 között akarok majd fotózni és ez számomra a legfontosabb érték, szóval ezt állítom be.

Ugyanakkor egy tájképnél általában F/8 és F/13 között lődözünk a legtöbbször, így ezt állítjuk be.
Tájképnél amúgy is kb. tökmindegy, hogy a zársebesség 1/20 mp  vagy 1/40 mp, mert állványt használunk.

Portrézásnál viszont oda kell figyelni, hogy a beállított rekeszértékhez mekkora zársebességet akar hozzárendelni a fényképezőgép, ugyanis kézben tartott géppel túl lassú zársebesség mellett simán elmosódhat a kép.
Általában az a szabály, hogy amekkora az objektív gyújtótávolsága legalább olyan gyors zársebességgel kell lőnünk. Tudom ez így kicsit sok, szóval itt egy példa :

Ha pl. 200 mm -es objektívet használsz és mondjuk beállítottad a rekeszértéket F/2.8-ra akkor még mielőtt lenyomod a kioldógombot érdemes ellenőrizni, hogy a gép legalább 1/200 mp zársebességet rendelt-e hozzá. Ha ennél lassabb (tehát pl. 1/100 vagy 1/40, stb…) akkor az érzékenység (ISO) magasabbra állításával tudunk a zársebességen gyorsítani. Persze ennek is megvannak a maga határai, hiszen (mint a blog elején is említettem) a fényképezőgéptől függően bizonyos ISO értékek felett a kép elkezd zajosodni, ami nem túl jó.

Szintén általános szabály, hogy elvileg 1/60 -nál lassabb zársebességet nem nagyon lehet “kézben kitartani” elmosódás nélkül. Persze ez valamelyest változik, ha pl. van az objektívben vagy a fényképezőgépben stabilizátor. Vannak fényképezőgép fogási módszerek, pózok is amikkel lehet ezt fokozni, de a lényeg, hogy ha nem vagy még vérprofi akkor szerintem az 1/60 mp-t jegyezd meg, mint egy mágikus számot.

Hátravan még az M vagyis manuális mód – itt mindent te állítasz be, a rekeszértéket is és a zársebességet is. Magam részéről ezt többet használom, mint az S-módot, de sokkal kevesebbet mint a rekesz-előválasztásos (A) módot. Talán az esetek 5-10%-a jut a manuális módnak.
Ennek a módnak megvan az a hátránya, hogy nincs rá biztosíték, hogy az értékek amiket beállítasz, a helyes expozíciót adják. Lehet, hogy egy túlexponált vagy éppen tök sötét képet eredményeznek.

Ahhoz, hogy ezt tudd ellenőrizni, van általában a fényképezőgépekben egy expozíció mérő, ami egy -/+ skála, valami ilyesmi…

Ha a jel a nullán van, akkor helyesen exponált képet fogsz kapni. Ha a “+” tartományban van, akkor túlexponált (túl világos) lesz a képed. Ha pedig a “-” tartományban, akkor alulexponált (túl sötét) lesz.

Ennyi infó kb. elég ahhoz, hogy el tudd felejteni végre azt az utálatos AUTO-módot, és persze fontos még mindemellett a rengeteg gyakorlás, hogy kitapasztald mikor milyen értékek a legmegfelelőbbek, szóval hajrá-hajrá…gyakorolni, gyakorolni 😉📷📷📷

Szólj hozzá...